Alice

.. azaz Erzsébet
1934

Ella legidősebb lánya. A következő három hetet az ő napi látogatásával fogom tölteni, ezért nincs blog írás csak egy kis emlékezés Alice fénykorára. Amikor teenager-ként vonult fel és alá Révfülöp, Keszthely, Badacsony és más divatos fürdőhelyek korzóján, nem sejtette, hogy 99 évesen teljes szellemi frisseség mellett a négy fal közé lesz zárva. Nem csak okosságban szárnyal túl néhány "mai fiatalt" az ötvenes-hatvanas korosztályból, hanem tökéletes a hallása, látása és életében nem volt beteg. Egyetlen tablettát kell bevennie minden nap. Más fizikai nehézsége mint a járás és a fotelből felkelés nem nagyon van. Annál fájóbb a magány, mert azok a rokonok és barátok, akiket éles szemével minden nap megnéz a kis fénykép albumban, évtizedek óta már sorban itt hagyták őt.


A már égi társaság
Alice 13 évesen, apja autójánál pózol
                                                                   


A minap söröztünk együtt. Pontosabban én sört ittam a hirtelen ránk törő tavaszi kánikulában és ő pedig hajlandó volt egy kortyot velem inni. Mindig sört kért az étkezésekhez - a karácsonyi vacsorához is, amikor mindenkinek pezsgő volt a poharában -, annak ellenére hogy az ő idejében az még lenézett ital volt. Nem tartozott az elegáns szokások közé sört inni. Most amikor koccintottunk, nagyon hangsúlyozva mondta hogy a Te egészségedre! Már tudom, hogy ez nála azt jelenti, hogy nem akar élni, ezért gyorsan kijavítottam, hogy az Övére is! Szokásos fintor következett, mire én mondtam: - aha persze Alice néni egészségére nem kell inni, mert az olyan mint a vas. Erre huncut tekintettel nagyot nevetett, mert azért büszke rá hogy így állja a sarat - és a humora tökéletes.


Középen napernyővel Ella, mellette Alice - 16 éves





Amit tanultunk tőle...



...az a gyümölcsrizs, hogy a paradicsomos káposzta is lehet ízletes, a májpástétom - ahogy hirtelen eszembe jutnak specialitásai - és a pazar vendéglátás. Csodálatosan terített, igényes büfé asztalait sok generáció pusztította élvezettel egészen az utolsó Erzsébet napig, amit még - kis segítséggel - maga prezentált 2008-ban.



Utólagos kiegészítés: három és fél hónappal ez után a bejegyzés után Alice néni elment azok után, akiket nagyon hiányolt. Isten adja, hogy találkozzanak! A cikk elejére pótlólag már nem írhatom, de itt a végén szerepeljen ez a nagyon nagy idő:

1913 - 2012




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5. A gulyásleves (kb.10 főre)

Mák muffin

Montenegrói útibeszámoló