Mi-Csoda pogácsa!

A pogácsasütés az utóbbi időben úgy tör rám mint egy veszedelem. Nem tudok rá felkészülni. Bevásárláshoz se idő, se pénz! Mégis egyre jobban sikerülnek a pogácsáim. Szombaton este tudtam meg, hogy hétfőre produkálnom kell valami kis kínáló cuccot. Egy pogácsát talán mindig van remény összekalapálni. Eszembe is jutott a mesebeli hamuban sült pogácsa is, amit a szegény asszony sütött szegény gyerekének, aki elindult szerencsét próbálni. Elkezdtem kutatni a hűtőben és a kamrában. A következőket találtam:

40 dkg liszt (liszt persze volt bőven)

40 dkg héjában főtt burgonya - lett miután megfőztem

10 dkg vaj (ez valami véletlen, megmaradt dolog, mert vaj ritkán van nálunk)

10-12 dkg hónapok óta gyűjtött ilyen-olyan pecsenye- és kolbászzsír

10 dkg olaj

2 tk. só

1/2 diónyi élesztő

Azóta tudok jó pogácsát sütni, amióta az egyensúly elvet követem. Ugyanannyi liszt, mint zsiradék és még ugyanannyi valami ( a valami lehet tejföl, túró, burgonya - esetleg ezek vegyesen). Itt most a zsiradék kicsit kevesebb, mert a zsír maga mindig többnek számít, mint pl a margarin vagy a vaj. A vaj csodaszer! Nem szoktuk pogácsába tenni, mert drága, sőt még a jó sütikből is kihagyjuk, de tudni kell hogy minden sokkal finomabb vajjal, mint margarinnal.

Na ezeket mind jól összegyúrtam és két napig pihent, úgy, hogy közben legalább 4X - de elég 3X is - meghajtogattam. Kinyújtottam és bevagdaltam a tetejét. Szaggattam és sütöttem - előmelegített sütőben közepes erősségű lángon. Nem kentem meg tojássárgával, nem szórtam meg semmivel és mégis tökéletes lett. Olyan ízek jöttek ki, amiknek eredetéről már fogalmam sincs, de mindenki azt mondta hogy ez pizzás pogácsa. A pecsenyezsír és a kolbászzsír egészen megbolondította. Nagy siker volt! Ez utánozhatatlan, de tanulságos. A képen látható, hogy mennyire rossz a sütőm. Alulról borzasztóan éget. Igyekszem tepsikkel és alufóliával kibélelni, de még így is előfordul ez a kis szépséghiba.