13. A rizsfőzés
forradalma
Sokat bajlódunk a rizzsel, hogy legyen pergős, de ne legyen főtlen. Nem tudjuk mennyi vizet tegyünk hozzá, mert azt szoktuk meg, hogy a rizsnek el kell főnie a levét. Idén kaptam ajándékba Francia országból egy csomag különleges rizst. Minthogy vadrizs is volt benne, tüzetesen elolvastam - szótár segítségével - a főzési utasítást. Arra számítottam, hogy azt fogom benne találni hogy ne 2-szeres, hanem mondjuk 3-szoros vízmennyiségbe tegyem fel főni. Amit olvastam, annyira meglepett, hogy meg kellett kérdeznem valakit, aki tud is franciául, de végül kiderült, hogy jól fordítottam: a rizst fel kell tenni bő vízben főni, és x perc múlva leszűrni mint a tésztát. Most nem foglalkozom azzal hogy hány perc, mert minden rizs más, és a legjobb megoldás közben megkóstolni. Mindenesetre amióta így főzöm a rizst, tökéletes. Nem ragad össze, nem főtlen. Miután leszűrtük önthetünk rá egy kis olívaolajat épp úgy mint a tésztánál, de anélkül is kifogástalan. Amiben hiszek: az a hideg vízzel való leöblítés a szűrés alkalmával. Tésztánál, és a rizsnek ennél az újmódi főzésénél is. Nem csak hiszek benne, hanem így is csinálom. Ez nem átmosást jelent, sőt még annyi vizet sem kell ráönteni, hogy kihűljön. Egyszerűen ki kell nyitni a hideg víz csapot és egy másodpercre alátenni. Ugyanis a forró és a hideg találkozásánál felcsap a gőz, ami átjárja az egész riszt vagy tésztát - ezért nem kell mindenhol érnie a hideg víznek - és ettől szét válnak a szemek és a tésztadarabok. A hideg víz löttyintés többet ér - azért hogy ne ragadjon össze -, mint hogy olajat teszünk a vízbe. Utóbbi teljes tévhit, és pazarlás mert a jó olajat ki fogjuk önteni a lefolyóba. Azon kívül az olaj feljebb viszi a víz forráspontját és ettől a tészta felső rétege kenőcsössé válik még akkor is, ha rövid ideig főzzük és belül nem fő szét - esetleg nyers marad. Így a tésztánk még ragadósabbá válik a forró olajtól.
