Frankfurti leves, Vadtelep módra

Hogyan készít nyáron három szakács téli levest, szakácskönyv és internet nélkül? J. ragaszkodik ahhoz, hogy sárgarépa, gyökér és burgonya bőven kell bele. Fehérrépa híján, beletörődött J. a zellerbe – azt kaptunk. I. állította, hogy a frankfurti levesbe köménymag és mustár kell. Nekem a legnagyobb problémám az volt, hogy sehogyan nem tudtam emlékezetembe idézni, teszünk-e a Frankfurti levesbe tejfölt? Az utolsó nyári weekend-en, Alsóörs-vadtelepen nem volt sem szakácskönyv, sem internet.

A kelkáposztát felszeleteltük, és olajon feltettük pirulni. (Megjegyzés: ez jó ízt ad neki de igazán, a frankfurti levesbe jobb nem pirongatni a káposztát, mert megbarnul, sőt inkább vigyázni kell szép zöld színére, és ennek érdekében késhegynyi szódabikarbónát teszünk bele, majd fedő nélkül főzzük.)

Miközben pirítottam, beledobtam egy citromkarikát négy részre vágva és hámozva – ez az én mániám, hogy a kelkáposztának jó ízt ad a citrom.

Másik edényben egy nagy fej hagymát kockára vágva dinszteltünk. Két nagy sárgarépát karikára vágva, egy fél zellert gyufaformára aprítva, a hagymán sütögettünk kicsit, majd ezeket is hozzá adtuk a párolódó leveshez. Ezután jött az ízesítés miatti hajsza – de nem túlzok.

Minthogy a nyaralóban hiányos volt a fűszerkészlet, azt tettük bele, amit találtunk. Amit pedig nem, azért I. vadászni indult. Mindenesetre volt majoránna, só, bors paprika, és mexikói fűszerkeverék. Bőven zúdítottuk bele a "mexikóit", levesfűszer híján. Természetesen fokhagymát is adtunk bele eleget, kissé pirítva az elején, és frissen szétnyomva még a legvégén. Sőt a zeller zöldjét, és két húsos zöldpaprikát is beledobtam egészben, azzal hogy azt majd kivesszük belőle tálalás előtt. Az íze mit sem fejlődött, egyszerűen reménytelennek tűnt, hogy kifő ebből valami.

I. makacsul állította, hogy a köménymag az, ami hiányzik, és ami nélkül nem lesz jó a levesünk. El is indult beszerezni a – lehetőleg őrölt – köményt. Ám a szezon elmúltával Alsóörsnek ezen a szélén minden Közértnek látszó műintézet bezárt. I. barátunk, amit egyszer a fejébe vesz, azt megcsinálja – különösen, ha táplálkozásról van szó. Így is lett, és a még üzemelő bicikli kölcsönzőben jutott hozzá egy csomag bontott, de majdnem teli őrölt köményhez. Ezúton is köszönet az ott dolgozó hölgynek, aki nagy kedvességgel segített rajtunk. Jövő nyárra ajánljuk mindenkinek az alsóörsi (Vadtelep közeli) bicikli kölcsönzőt!

Míg I. a kömény után járt én telefonos segítséget kértem. Anyám, akit hívtam, szerencsére olyan helyen volt, ahol egy karnyújtással leemelte a polcról Brüklerné Buday Ella szakácskönyvét (Ella 88 éves lányát látogatta éppen – micsoda mázli, ha már nincs internet) és beolvasta a következő receptet:

FRANKFURTI LEVES

A kelkáposztát apróra vágjuk és forró sós vízben pici szódabikarbónával puhára főzzük. Fedő nélkül főzzük, hogy a szép zöld színe megmaradjon. Barna rántást készítünk; ebbe kevés reszelt hagymát és pirospaprikát is teszünk. Hideg vízzel feleresztjük és a főtt kellel összekeverjük. Felfőzzük és tálalás előtt karikára vágott virslit főzünk bele.

Nos, ebből megtudtam, hogy a frankfurti leves, valami rém egyszerű dolog, amit mi hatékonyan bonyolizálunk – kevés sikerrel. Nem baj, most már nem adjuk fel!

Annak azért örültem, hogy reszelt hagymás rántást készítünk a végén. Legalább még mehet bele hagyma! Volt előkészítve ehhez a leveshez némi jó fajta virsli, de attól mégsem vártam elegendő íz fokozást, ezért egy gyors mozdulattal – minden előzetes egyeztetés nélkül - kivettem a hűtőből a hideg reggelikhez szánt Hartai kolbászt, és egy fél szálat belekarikáztam. Nos, innen számítható a változás. A levesnek íze lett, és meg kellet tudnom, hogy a Frankfurti levest azért nevezték el a kolbászról, mert az a lényege, és az adja neki az ízt. Most már nem volt semmi baj, ekkor I. még nem ért vissza a köménnyel, de a leves már majdnem tökéletes volt. A kalandos úton megszerzett fűszerből beledobtunk 2 mokkás kanálnyit, elkészítettük a reszelt hagymás rántást, amit 1,5 dl sörrel hígítottam fel – nehogy már vizet kelljen beletenni! Ugye a rántást nem keverhetjük a meleg levessel, mert becsomósodik – és jött záróakkordként a mustár. Ezt I. egy külvárosi kifőzdében tanulta, - mint törzsvendégnek, kivételesen elárulták a titkot - de meg kell mondani, ott tudnak valamit! Ha egyszer a frankfurti levesnek a kolbász a lényege, akkor nyilván elhagyhatatlan a mustár. Tálaláskor közfelkiáltással megszavaztuk a tejfölt is. Természetesen az előkészített virsli sem maradt ki.

Tálalva!

Mondanom sem kell, a „Frankfurti leves à la Vadtelep”, tökéletes alkotás lett. Igazi vad embereknek való lé – hála a mexikói fűszernek amit, ahogy az elején említettem, bőven szórtunk bele - jó csípős is lett.