Tzatziki
Pénteken munka után rohantam “haza” – később azt is elmondom, miért van a haza idézőjelben –, és lecsaptam a telefonra. 40 perces várakozás után sikerült megkapnom a szolgáltató ügyintézőjét. Időközben az automata szövegéből azt is megtudtam, hogy egy egyszerű áramszünet miként tudott oda hatni, hogy teljesen leálljon az internet szolgáltatás. Július elsejétől, új minőségben adják a hálót és ezért, eme dátum után mindenki, aki egyszer kikapcsolja a modemet, többé a szolgáltató segítsége nélkül nem fogja tudni visszakapcsolni. Ok. ez jó hír, minden érthető és megmagyarázható, nem kell gonosz manók beavatkozására gyanakodnunk. A 40 perces várakozás után, egy kedves, ám kissé megilletődött fiatalember azt mondta nekem, hogy áramtalanítsam a modemet, míg ő frissítést küld rá. Megtörtént, majd ismét áram alá kellett helyeznem az említett kütyüt, ami újra működésképtelen állapotában tért félig magához. Oh! A kedves fiú ekkor azt kérte, hogy keressem meg a modemen azt a lukat, ahol van valami gomb, amit csak úgy tudok megnyomni, hogy valami drótot alkalmazok és döfök. ám én ilyen lukat nem tálaltam. Erre ő: akkor keressek egy reset feliratot. Ez sem volt, azután a gyári visszaállítás nevű gombot kellett keresnem (ami szerintem ugyanaz vagy nem?), de ezen a dobozon semmi nincs, három ilyen-olyan mélyedésen és egy usb porton kívül, amik az utóbbi kivételével mind foglaltak. Titokban árulom el, hogy ennek ellenére én mindet megnyomtam valamiképpen, a biztonság kedvéért. Ezek után nem maradt más hátra, mint egy időpont egyeztetés technikusi látogatásra. Oh! Búcsúzóul még azt kérte tőlem a fiatalember, hogy ha mégis megjavulna magától a … szóval a nem is tudom mi, akkor telefonáljak és mondjam le a kiszállást. Ok. mindent megígértem és maradtam a hétvégére net nélkül. Itt vallom be, hogy ez nem az otthon, hanem az “otthon”. Úgyhogy kedden még lehet, hogy jól fenékbe rúg engem a technikus, hogy másnak adtam ki magam, és én nem csináltathatok semmit, mert nem én vagyok az „efi”. Ugyanis malenkij roboton vagyok Budapesten. Valami kis nyári munka, az egész évi munkanélküliség után, hogy félig-meddig utolérjem magam. Egy barátnőmnél lakom, aki ez idő tájt Ausztria és Németország hegyes-völgyes vidékeit barangolja keresztül majd kasul, autóval, kerékpárral, lóháton és gyalog. Nekem meg itt van ez a péntek este a budapesti kánikulában egy orosz ventilátorral, internet nélkül. Az a szerencse, hogy “itthon” nagyon jó könyvek vannak és bár hihetetlen tempóban falom őket, még mindig találok újabb érdekességeket. ám az internetfüggőség időnként felüti a fejét és így jobb híján csekély értelmű mobiltelefonommal kalózkodtam. Annyi sikerült, hogy átlépjek az Ízek Asztaláról Fűszeres Eszter oldalára és ez megérte, mert két csúcs jó tzatziki receptet olvastam.
Azt a fantasztikus tarhonyás, kolbászos, kicsit lecsós paprikás krumplit, amit a 40 perces várakozás alatt – még az elején, vállammal a fülemre szorított telefonnal – összedobtam, majd akkor osztom meg veletek, kedves olvasók, ha ismét visszatérek a 21. századba. Addig csak irigyeljetek a jó könyvek miatt, hátha ti is kedvet kaptok kutakodni mások könyvespolcain – persze szigorúan, csak engedéllyel!
Azt a fantasztikus tarhonyás, kolbászos, kicsit lecsós paprikás krumplit, amit a 40 perces várakozás alatt – még az elején, vállammal a fülemre szorított telefonnal – összedobtam, majd akkor osztom meg veletek, kedves olvasók, ha ismét visszatérek a 21. századba. Addig csak irigyeljetek a jó könyvek miatt, hátha ti is kedvet kaptok kutakodni mások könyvespolcain – persze szigorúan, csak engedéllyel!
Görögország 2006 (A Balkánon minden finnyásságot fel kell adnod, ha meg akarod kóstolni finom ételeiket. Engem pl. a hideg kiráz, ha macskát látok az étel közelében és mégis leültem, na nem ehhez, de a szomszédos asztalhoz. Bizonyára ott is járt ez a cica, vagy valamelyik rokona, de azt legalább én nem láttam.)
Megjegyzések